Az óvoda 10 évig működött kétcsoportos szükségóvodaként egy nyolccsoportos óvodához csatolva. Az épület a várpalotai evangélikus templom szomszédságában volt, ugyanis evangélikus lelkészlakás volt több generáción keresztül. 1979-ben a Városi Tanács egy új épületet biztosított az akkori lelkészcsalád számára, a régiben pedig kialakította a kétcsoportos óvodát.

1990-ben az új lelkész, Pintér Mihály visszaigényelte az épületet, amit megkapott, és a továbbiakban már Evangélikus Keresztyén Óvoda néven működött. Akkor az oda járó gyermekek szülei választhattak az ottmaradás és a keresztyén szellemű nevelés vállalása, vagy egy másik óvodába való áthelyezés között. Ez a lehetőség állt fenn az ott dolgozó óvónőkre, dajkákra nézve is. Minden gyermek ott maradt, míg a dolgozók közül a dajka nénik folytatták tovább a munkát, az óvónők pedig helyet kaptak az "anya" óvodában. Így kezdődhetett el 1990. szeptember 1-jén az ország első evangélikus óvodájában a keresztyén szellemiségű nevelés.

1993-ban a kárpótlási törvény alapján a Várpalotai Evangélikus Egyházközség közel tízmillió forintot kapott a volt evangélikus iskoláért. Ebből az összegből jöhetett létre az óvoda és lelkészlakás cseréje, így a régi épület felújított formájában tölthette be újra eredeti funkcióját - lelkészlakás lett, míg a modern épület egy ügyes tervező munkája nyomán tágas, világos, 2 csoportos, 50 férőhelyes otthona lett az óvodásoknak. A "birtokbavételre" 1993. szeptember 21- én került sor.